Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. alrész - BakiManó dolgozik (Nem kicsit! Nagyon!)

2011.10.26

BakiManót (Aranka másodfokú plüss-unokanagybátyját) behívták a springfieldi atomerőműbe, mert Homér (Homér Simpson / A Simpson család / hu.wikipedia.org/wiki/Simpson_csal%C3%A1d) véletlenül becsomagolta magát karácsonykor, és azóta még nem tudott eléggé kibontakozni. BakiManónak minden nap reggel 19:00-ra kellett beérnie pontosan 10 perc késéssel. Egy darabig minden nap pontosan ott volt, de aztán megunta, hogy minden nap reggel 18:00-kor kellett kelnie, ezért csütörtökön (az első munkanapján) korábban kelt fel. Sürgős dolga akadt ugyanis: át kellett állítania a springfieldi időzónát, lehetőleg délután 3:30-ra. Ekkor kezdődött ugyanis kedvenc amerikai-kanadai romantikus vígjátéksorozata: Az Autómánia. Erről BakiManónak az jutott az eszébe - az autók kapcsán - , hogy, ha hozzávág egy rendszámtáblát a vekkeréhez, akkor az hátha kikapcsol, és nem kell dolgozni mennie. Azonnal leült a számítóg(y)épéhez, és a veterán (www.vatera.hu) rendelt egy tucat rendszámtáblát. Addig hajigálta a szebbnél szebb rendszámtáblákat, míg a vekker reagált: ha nem is kikapcsolt, de Bakinak sikerült átállítania a Springfieldi időzónát reggel 20:00-ra. Ezért is hívták BAKImanónak. Szegény most rohanhatott, ahogy csak a lába bírta..............Pontosabban rohanhatott volna, de volt egy piszok nagy mázlija: Niquaragua. Bezony! Az történt ugyanis, hogy Banán Matyi odaadta Niquinek a jogosítványát, amikor nyugdíjba vonult (igazából nem vonult, hanem szaladt). No, de térjünk vissza Niquihez és BakiManóhoz, akiket útközben sajnos elütött egy gyalogos. Baki nagyon szomorú volt, de nem tudott sírni olyan dolgok miatt, amik őt nem érintették. Ezért kölcsönkérte a gyalogos húsdarálóját, és miután Niquitől is kapott egy hagymát, nekiállt hagymát pucolni, hogy végre neki is kicsordulhasson legalább egy könnycsepp a szeméből. Miután végre kisírta magát, és az eltulajdonított tárgyakat visszaadta a jogos tulajdonosoknak, nekiállt pucolni. Niqui ugyanis azt tanácsolta neki, hogy pucoljanak, mert még a végén elkésnek. Azért sem akartak elkésni, mert a springfieldi házirend szerint, aki a springfieldi atomerőműben dolgozik, és akár csak egyszer is elkésik, annak mindkét késés alkalmával kakaó helyett tej és kakaópor keverékét kell innia. De végül szerencsére nem késtek el. Abban a pillanatban, hogy nem késtek el, BakiManó irodájába betotyogott a kockásfülű nyúl (BakiManó főnöke) , és irdatlan hangerővel beleordított Baki fülébe, mert nem késtek el. Bezzeg, ha elkéstek volna, akkor nekik kakaóporos tejet kellett volna inniuk, és így mindenki másnak jutott volna kakaó. Mivel azonban nem így történt, Baki főnöke kénytelen volt valakit (konkrétan Micimanót) kirúgni, hogy mindenki megihassa végre az aznapi kakaóját. BakiManó MiciManó legjobb barátja volt, és nagyon elszontyolodott, mikor megtudta, hogy a legjobb barátja. Annyira irdatlanul elszontyolodott, hogy elkezdett sírni. Annyira irdatlanul elkezdett sírni, hogy lenyelte a kontaktlencséjét. Ezen pedig a Baki orra előtt repdeső légy annyira nagyon megsértődött, hogy csak na! Megsértődöttségében véletlenül kiejtette az ablakon a SAJÁT ülőgarnitúráját. A légy, aki közben abbahagyta a repdesést, utána akart ugrani, de eszébe jutott, hogy a legyek nem műugró-bajnokok. Miután ez az eszébe jutott, megkérte Niquaraguát, hogy ugorjon egy fejest "ha már homár, legyen kövér" alapon, mivel neki úgyis gumiból van a feje, és így nem fáj neki, ha fejre esik. A légy annyira hálás volt, hogy adott neki 500 tallért, hogy útközben vegyen magának egy tejbemanós lángost. Valamilyen csoda folytán azonban BakiManó valamilyen lángosba egyáltalán nem illő anyagot fedezett fel...de már sajnos későn: ugyanis hapcizott egyet...aztán még egyet...aztán még egyet...végül benáthásodott. De ez már a következő rész.